Hogyan kezeld a hangokat a fejedben?

Az előző bejegyzésemben felvázoltam, hogy miért hasznos a pozitív belső kommunikáció és milyen káros hatásai lehetnek a negatív kommentároknak. Nem mindegy tehát, hogy az önmagunkkal folytatott kommunikáció milyen hangnemben zajlik, lehet

építő, fejlődést elősegítő párbeszéd (érzelmeink elemzésére, sztresszes helyzetek kezelésére szolgáló eszköz) illetve, lehet
önbizalmat, önkontrollt, egészséget szabotáló “duruzsolás”.

Az első esetben semmi teendőnk, ez a fajta párbeszéd az élet természetes és szükséges része, nagyon fontos, hogy a döntéseink belülről (belső hang sugallatára) fakadjanak, “hallgassunk a szívünkre”.

Mi a helyzet akkor, ha a második esetben találjuk magunkat? Mit tehetünk, akkor, amikor a belső hangunk tömény negativitásba csap át? A könyv írója nagyszerűen összefoglalja a rendelkezésünkre álló eszközöket, melyekből tudatosan vagy tudatalatt szerintem már mindenki alkalmazott egyet- kettőt.

Segíts önmagadon és…

Eltávolodott beszéd: rágódás idegpályáit kevésbé aktivizálja, tágabb perspektívákat nyit meg, nehezebb beleragadni az önsajnálatba
1. “én” használjuk a nevünket, amikor magunkhoz beszélünk ,
2. képzeljük el, hogy egy barátunknak adunk tanácsot (és fogadjuk is meg),
3. váltsunk nézőpontot, mintha egy külső szemlélő hallgatná a beszámolónkat, az ő perspektívájából igyekezzünk újra értelmezni az esetet,
4. mással való konfliktus esetén helyezzük magunkat egy semleges (harmadik) fél helyzetébe és úgy elemezzük újra a helyzetet (kapcsoljuk ki a másik fél hibáztatását, és használjuk az empátiánkat, cél a win-win, konfliktus javító hatása van),
5. vessünk papírra mindent, napi 15-20 perc naplózásnak bizonyítottan terápiás hatása van.
Tekintsünk a problémákra, mint kihívásra, ne úgy fogjuk fel, mint egy büntetést, hanem, mint egy fejlődési lehetőséget, a múltban is biztos sikerült már más problémákat kezelnünk, gondoljuk végig azokat milyen módszerekkel oldottuk meg.
Testi reakcióinkat tanuljuk meg hasznosítani, mint cselekvés ösztönző energiát.
Utazzunk az időben, képzeljük el hogy fogjuk érezni magunkat 1 hét, 1 hónap, 1 év… elteltével, bármilyen megrázó is most az élmény később visszagondolva biztos nem lesz már elviselhetetlen.
További perspektíva tágítási módszerek
1. Hasonlítsuk össze a problémánkat másokéval, egyből rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül, más is megbírkózott már ezzel, akire felnézünk, hogyan reagálná le ezt a szituációt?
2. Normalizáljuk a problémát, mint általános emberi tapasztalat.
Placebó használata, nem kell valóban hinni a természetfelettiben, hogy az alábbi 2 módszer működjön, ha elhisszük, hogy működni fog, agyunk olyan programot hajt végre, hogy valóban sikerüljön
1. amulett, szerencsét hozó tárgy használata,
2. rituálé, rend és kontroll érzetét kelti
  (alapulhat családi vagy kulturális hagyományokon).

Kapcsolatainkra épülő technikák

Mások támogatása
1. Elégítsük ki mások érzelmi és kognitív szükségleteit is (kell az empátia és megértés, de nehagyjuk, hogy a másik fél beleragadjon a problémájába, segítsük a nézőpontváltásban).
2. Amikor a nyílt tanács negatív érzelmet váltana ki, adjunk észrevétlenül tanácsot.
3. Gyermekeink is kerülhetnek konfliktus helyzetbe, kérjük meg őket, hogy ilyenkor képzeljék magukat kedvenc szuperhősüknek, az ő nevével szólítsák meg magukat, ő mit tenne ilyenkor?
4. Tiszteletteljes, gyengéd érintés is segíthet, abban az esetben, ha az illető ezt örömmel fogadja, endorfint termel, aminek stresszcsökkentő hatása van és a támogatottság érzését kelti.
5. Legyünk mi mások placebói, ha mi példát tudunk mutatni, optimisták tudunk maradni bizonyos helyzetekben, azokkal másokat is inspirálhatunk.

Amikor nekünk van szükségünk támogatásra
1. Alakítsunk magunk körül egy tanácsadói testületet, minél több “szakértőnk” van, annál jobb.
2. Keressük a testi kontaktust, párunkkal, barátainkkal, hozzánk közelállókkal, amennyiben nyitottak erre (lehet vállveregetés, kézfogás vagy ölelés), akár egy plüss állat megölelése is segíthet.
3. Vegyük elő egy szerettünk fényképét, ez emlékeztet minket arra, hogy nem vagyunk egyedül.
4. Minimalizáljuk a passzív közösségi média használatot, aktívan használjuk, kapcsolatépítésre.

Végezetül egy olyan kincsesláda, amiről gyakran megfeledkezünk, környezetünk hogyan segíthet?

Tegyünk rendet magunk körül, visszanyerjük az irányítás érzését, ösztönzi a mentális rendrakást.
Menjünk ki a természetbe, rohanó, városi életmód mellett a legkönnyebb megfeledkezni arról mekkora kincs az élő természet, már csak egy természetfilm megnézése egy fotó megtekintése vagy természeti hangok hallgatása is segít feltölteni kimerült figyelem raktárinkat, de az élőnövények tartása vagy egy séta a parkban rengeteg plusz energiát tud adni.
Keressünk áhitatot kiváltó élményeket (panoráma, műalkotás, egy gyermek…), mindenki találja meg, ami neki működik és összpontosítson erre az élményre, teremtsünk olyan tereket magunk körül, amik ezt az érzést váltják ki belőlünk.

Ethan Kross – A belső hang