Az emberek évezredek óta használnak gyógynövényeket különböző problémáik orvoslására. A gyógyító papok, javasasszonyok később az orvosok és gyógyszerészek is növényekkel dolgoztak. Először gyűjtögettek, majd a kolostorban szervezett termesztés indult, a szerzetesek maguk gondozták és dolgozták fel őket, később a feldolgozó helyek átalakultak és ezek lettek a ma ismert gyógyszertárak elődjei,

A tudomány fejlődésével a 19. század végén, 20. században megjelentek az első gyógyszerek, ezek a kivonatok még mindig gyógynövényekből származtak, de a hatóanyagokat már koncentráltabb formában tudták bevinni a szervezetbe. Megjelent az első antibiotikum (penicillin), hatékonyabbá téve az akut problémák, fertőzések kezelését, de még ez is természetes kivonat volt.

Ahogy fejlődtek a kutatások és a vegyipar sorra jelentek meg a szintetikus szerek, az emberek azóta is töretlenül kedvelik a tömeggyártásban, gyárakban előállított tablettákat, mert gyorsan kézhez kaphatják és a hatásukra se kell sokat várni.

Egyes esetekben, akut, közvetlen életet veszélyeztető állapotokban ez egy fenomenális segítség.

De mi a hátránya az “instant gratifikáció kultúrájának” – mindent azonnal, gyorsan, ha lehet már tegnap előttre szeretnénk. Nincs ez máshogy az egészségünkkel sem és ha kiderül, hogy valami nincs rendben a szervezetünkben, akkor is a gyors megoldás útját keresi a többség (tisztelet a kivételnek, akik valóban a problémát szeretnék megoldani és nem a tüneteket elmaszkolni). Ez a gyors megoldás manapság általában valamilyen szintetikus formában érkezik, közvetlen életveszély, kellemetlenség elhárítva mehet tovább az élet, az addigi kerékvágásban…

De vajon megéri ennyire átadni a testünk feletti irányítást?

Nem kellene iskolában, gyerekkorban nagyobb hangsúlyt fektetni a prevenció fontosságának tanítására, a testünk működésének, valódi képességeinek oktatására?

Vajon a gyógyszeripar valóban a legjobbat akarja és arra törekszik, hogy gyógymódot adjon és megoldást találjon az egészségünk visszaállítására?

Dióhéjban az én válaszaim NEM, DE IGEN, NEM.

Abszolút nem lenne szabad átadni az irányítást, mindenki szabadságról beszél és arról, hogy micsoda csoda évszázadban élünk, mert bármi lehetséges… és ez így is van, bármire képes vagy, bármit elérhetsz, amit elhatároztál és amiért nap, mint nap dolgozol. Nincs ez máshogy az egészségeddel sem, de ha elfogadod, hogy a tested feletti irányítás nem ugyanúgy a te feladatod, ha elfogadod, és azt várod, hogy egy tőled kívülálló személy vagy szer fog meggyógyítani, akkor már nem vagy szabad, akkor már nem vagy képes bármire, mert átadtad a gyeplőt és bekorlátoztad magad.

Nem fektetünk elég hangsúlyt a megfelelő tudás elsajátítására és átadására, a rohanó világban a szülőknek nincs ideje foglalkozni a gyermekeik oktatásával, gyakran az ő ismereteik is hiányosak és nem is érdekli őket ez a terület. Pedig az utóbbi évszázadban olyan csodálatos kutatások voltak, fenomenális folyamatokat tártak fel a szervezet működésével kapcsolatban, amit vétek lenne nem felhasználni a hétköznapjainkban.

De sajnos ezt a tudást a gyerekek iskolában valószínűleg nem fogják elsajátítani, mivel nem férnek hozzá, nem fér be a kialakított tanrendbe (narratívába). Ezzel hatalmas lehetőségeket veszünk el a következő generációktól.

Miért gondolom, hogy nem érdeke a gyógyszeriparnak az emberek gyógyulása?

Nem csak azért mert nálam sokkal okosabb emberek is így látják… Csupán elég józan paraszti ésszel (közgazdasági végzettség nem hátrány) végig gondolni. A gyógyszeripart a beteg emberek és azok gyógyszerfüggősége tartja életben. Ki az aki valódi, hosszútávú profitban gondolkozik és lenne olyan bolond, hogy levágná az aranytojást tojó tyúkot. Ha a gyógyszerek valóban meggyógyítanák az embereket, akkor azok nem járnának hónapról hónapra vissza a patikába súlyos tízezreket ott hagyva az újabb adagokért.

Nem az életmentéssel van problémám, vannak olyan esetek, amikor nem kerülhető el a gyógyszer használat, de nagyon sok esetben, sok betegség esetében, amikor az orvos felírja a gyógyszert, ami megszünteti a tüneteket, az ember megnyugszik, hátradől és hagyja, hogy minden menjen tovább a megszokott kerékvágásban.

Egy betegség nem megszüntetendő tünet, nem púp a hátunkon, hanem egy ébresztő jelzés, szól, hogy változtatnunk kell, mert ahogy élünk azzal épp magunkat nyomorítjuk. Azzal, hogy szintetikus anyagokat viszünk be, amik később még jól le is rakódnak a szervezetünkben ki tudja milyen későbbi tüneteket előhozva, nem oldja meg a problémánkat csak elnyújtja a szenvedésünket.

Valódi gyógyulást úgy érhetünk el, ha megváltoztatjuk gondolkodásmódunk, életvitelünk, ami a probléma kialakulásához vezetett, ehhez tökéletes támogató eszközök a gyógynövények. Nem, nem csodaszerek, nem fogják varázsütésre megoldani a problémáinkat, enyhítik a tüneteinket (a gyógyszerek is csak jó fedősminkek…), beindítják az öngyógyító folyamatainkat és tanítanak, időt adnak az önreflexióra, új rutinokat alakíthatunk ki, foglalkozhatunk magunkkal, ami majd lehetőséget ad arra, hogy felfedezzük a valódi gyógyulás útját.