Mire is jó az olvasás, arra, hogy igazi kincsekre és életszemlélet formáló ötletekre tegyen szert az ember. Ezt a könyvet egy ismerősömtől kaptam karácsonyra és mivel nem hiszek a véletlenekben, meg se lepődtem, hogy mennyire belevág a tartalma az elmúlt hónapokban fejemben járó gondolatok témakörébe.
Hogyan akadályozzák vagy éppen hogyan segíthetik az életben előre haladásunkat a fejünkben cikázó gondolatok, monológok?

Sok helyről hallani, hogy milyen fontos, különösen a mai rohanó világban, hogy befelé is forduljunk, foglalkozzunk az érzéseinkkel. Valóban fontos, van akinek ez segít fókuszban maradni, ez adja a motivációt a mindennapokban, de nagyon sokan nehezen tudjuk kezelni ezeket az érzéseket. A fent említett könyv írója (pszichológus és idegkutató társaival) az alábbi témaköröket járták körül:

• miért képesek egyesek profitálni a befele figyelésből, míg mások összeroppanak
• stresszes helyzetekben, hogyan hozhatunk helyes döntéseket
• hogyan kommunikáljunk önmagunkkal
• hogyan kommunikáljunk szeretteinkkel, barátainkkal, közvetlen környezetünkkel

A tudomány ma már vizsgálatokkal bizonyítani tudja, hogy az érzelmi fájdalom is képes fizikai tüneteket kiváltani, másképp megfogalmazva “a stressz valóban ölni képes”. Fizikai illetve érzelmi fenyegetettség érzést gyakorlatilag bármi kiválthat, ez elindít a fejünkben egy negatív szóáradatot, amit sokszor képtelenek vagyunk kikapcsolni, így szükségtelenül hosszú ideig képesek vagyunk fenntartani a fenyegetettség érzését.

A bekapcsolt stresszreakciók nem kapcsolnak ki, ami kimeríti szervezetünket és fogékonnyá tesz minket betegségek széles skálájára (Selye János stressz, distressz nélkül). Ez a mentális betegségek melegágya, gyengíti az immunrendszert, a DNS-re is hatással van (belső hangunk hatására különböző gének kapcsolnak be vagy ki), folyamatos gyulladásállapota alakul ki. Abban az esetben, ha az emberek nem rendelkeznek erős támogató hálóval (család, barátok), ez komoly rizikófaktort jelent (károsabb lehet, mint a láncdohányzás, alkoholizmus, sportot nélkülöző élet)

Mindenki beszél fejben magához (és itt most szeretnék eltekinteni a pszichológiai, pszichiátriai esetektől) ez teljesen normális, ” életünk nagy részét a fejünkben éljük”. Legtöbbször elkalandozunk, a jövőt tervezzük (esetleg szorongunk rajta) vagy a múlton rágódunk, szerzetesek évszázadok óta keresik a megoldást, hogyan is lehetne kikapcsolni ezt a belső monológot, a meditáció is ennek a lecsendesítését hivatott szolgálni. A belső hang általában megbízhatóan működik (segít elemezni, döntéseket hozni nehéz helyzetekben), de stresszhelyzetekben, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá képes őrült “duruzsolásba” kezdeni.

Ezekre a fejünkben folytatott beszélgetésekre szükségünk van, segít feldolgozni a minket ért tapasztalatokat, tudjuk tervezni a jövőnket, szükséges a memóriánk (“munkamemória”) karbantartásához, segít kizárni a külvilág (adott pillanatban) számunkra haszontalan ingereit, segít kontrollálni magunkat, tehát lehetővé tette az emberek a társadalomba rendeződését. Folyamatosan értékeljük, nyomon követjük vele egy adott cél felé való haladásunkat (munka, párkapcsolat). Ezek a “végrehajtó funkciók” az alapjai az önkontrollnak, figyelem megosztásnak, logikus gondolkodásnak, problémamegoldásnak, okos és kreatív működésnek. Ez rengeteg neuron kapcsolatot igényel, ami pedig igen nagy energia befektetést jelent.

Környezetünk (családunk, barátaink, kultúránk) hatással van arra, hogyan látjuk a világot. Szüleink viselkedése alapján fogjuk kialakítani belső hangunkat, ez lesz önkontrollunk meghatározója.