Nekem egy szanaszét aprózott, kibelezett, kifordított intézményrendszer, patriarchális és hierarchikus irányítása alatt. Már most az elején szeretném leszögezni, hogy nem modern orvostudomány, beavatkozási módszer, orvos utáló vagyok, hiszen az egyik legnagyobb kincsemet is ezeknek köszönhetem. Az egészségügyben dolgozók rengeteget tanultak, sok mindent feladnak annak érdekében, hogy munkájukat végezzék és ezért minden tiszteletem.

Ez egy egyszerű rendszer kritika a hiányosságaiból adódóan. Nem minden gondolat ered saját kútfőből, de bőven akadnak benne saját tapasztalatok.

Elsőszámú hiányosság az EMBER, mint teljes egész, finomra hangolt RENDSZER kezelése.

A szakosodás rákfenéje, hogy hajlamos elfelejteni az ember, hogy minden mindennel összefüggő rendszerben élünk. Lehet nagyon hasznos, ha épp valamit fel szeretnénk fedezni, alaposan fel szeretnénk térképezni vagy épp rendszerezni szeretnénk az összegyűjtött tudásunkat, nélkülözhetetlen ilyenkor a fókusz. Azonban egy élő ember kezelése esetében is hajlamosak megfeledkezni vagy épp figyelmen kívül hagyni, hogy ha az egyik szerv működésébe beavatkozunk, akkor az minden másra is hatással lesz.

Akut, azonnali beavatkozást igénylő illetve életmentő esetekben elkerülhetetlen és áldásos, ilyenkor ad hálát az ember, hogy az orvostudomány ott tart ahol és mennyi mindenre tud gyors megoldást kínálni. De mi a helyzet a krónikus megbetegedésekkel?

Én személy szerint az összes ilyen jellegű egészségügyi probléma esetén kötelezővé tenném a holisztikus gyógyászat alapelveit. Igen, természetgyógyászként könnyen lehet, hogy részrehajló vagyok, de meg van az indokom. Az élet számtalan területén bebizonyosodott már, hogy az arany középút általában messzebbre visz.

A krónikus betegségek esetén a minden egyéb támogatást, iránymutatást (lelki, érzelmi, test működéséről való oktatás, helyes életmód kialakítására való tanácsadás) nélkülöző gyógyszeres beavatkozás többet árt, mint használ. Itt most arra gondolok, hogy valaki megkapja az orvostól a gyógyszert (pl cukorbetegségre), a dietetikustól pedig kap egy sablon étrendet és egy célt, hogy hány kg-tól kell megszabadulnia. Ha valakinek nincs háttér tudása ez még édes kevés mankó a valódi változás eléréséhez. Ilyenkor rendszerint gyógyszer és egészségügy függők lesznek az emberek, holott sok esetben egy helyes diéta és életmód megválasztásával vissza is nyerhetnék egészségüket és függetlenségüket.

Mi kellene ehhez, egy személyre szabott, komplex terápia, amit a szigorú orvosi protokoll nem engedhet meg magának. Ezen krónikus kórokok kialakulásához hosszú út szokott vezetni, jellemzően felkutathatók a betegség mögött meghúzódó érzelmi problémák, környezeti hatások, életmódbeli hibák, amik a fizikai tünetek megjelenéséhez vezettek.

Ahogy a tünetek megjelenéséhez úgy azok kezeléséhez és megszüntetéséhez is belefektetett időre és munkára van szükség (csak ez rendszerint nehezebb és hosszabb időt vesz igénybe), amihez az emberek többségének se kedve se ideje legtöbbször, de ez egy másik történet…

Ahogy nincs 2 egyforma ember, úgy nem létezik 2 egyforma gyógymód sem, támpontok, irányvonalak vannak, amin ellehet indulni, de a hatásos kezeléshez mindenkinek személyre szabott kezelési terv lesz, mert ez hozza majd az igazi változást.

Másik hiányosság a túlgyógyszerezés.

Itt is az elején szeretném letisztázni, hogy nem gyógyszerellenes vagyok, hanem hiszek abban, hogy a gyógyszerek gyógyuláshoz való igénybevételét sokkal körültekintőbben kellene alkalmaznunk. Sokszor életmentő tud lenni egy gyógyszer, de legalább ennyiszer van túl adagolva, amivel feleslegesen mérgezzük magunkat.

Manapaság az emberek türelme és várakozást illetően a toleranciaküszöb oly mértékben lecsökkent, hogy mindenre azonnali (instant) megoldást várunk. Erre alapul a tökéletes tévképzet, “hogyha bekapok egy pirulát az majd minden bajom megoldja”. Nos ez nagyon sok sebből vérzik:

• a gyógyszerek manapság már túlnyomórészt szintetikusan előállított anyagok, amik a hatóanyag mellett rengeteg segéd- és adalékanyaggal rendelkeznek, ezeket a szervezetünk nagyrészt toxikus anyagként kezeli és igyekszik megválni tőle, ha nem tud akkor zsírraktárokba ágyazva igyekszik hatástalanítva tárolni (ez később fogyókúra vagy méregtelenítés során visszaüthet)
• előbb említett tulajdonságaihoz tartozik, hogy mellékhatások léphetnek fel gyógyszerhasználat során, kevésbé vagy igen súlyosak is
• az orvosok nem gyógyszerészek, nem tanulják és nem ismerik olyan mélyrehatóan a gyógyszerek összetételét, működési mechanizmusát, előfordulhat félre dozírozás vagy nem az indikációnak megfelelő használat
• a közhiedelemmel ellentétben a gyógyszer nem gyógyít, nem oldja meg a az alapproblémát csak kezeli, elfedi a tüneteket, attól, hogy nem szembesülünk vele a probléma még fennáll, a valódi gyógyulási időt hosszabbítjuk meg vele

A betegségeknek, kellemetlenségeknek, fájdalomnak pont az lenne a szerepük, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy valamit nem jól csinálunk, valamin változtatnunk kellene, bár ha először hallja az ember, lehet, hogy furcsán hangzik de a betegség maga egy fejlődési lehetőség.

Ezen a gondolaton alapszik a következő hiányosság, túlzott férfi energia (Yang) képviselete az egészségügyben.

Minden ami problémát okoz, azt erővel próbáljuk megoldani: kivágjuk, megmérgezzük, elnémítjuk, eltüntetjük… minden folyamat ellen háborút indítunk. Tesszük ezt ahelyett, hogy megpróbálnánk elfogadni, létjogosultságot adni a betegségnek és ezekután átgondolni miért alakult ki, mi az üzenete, min kell változtatnunk, ahhoz hogy megszüntessük a kiváltó állapotot.

Ez nyugati gondolkodással felfoghatatlan koncepció, de keleten és a természetgyógyászati irányzatokban a betegség nem ellenség, hanem egy lehetőség, egy állapot, aminek az a célja, hogy javítsunk magunkon, kapcsolatainkon, felfogásunkon, tanuljunk, szélesítsük a látókörünket… és még sorolhatnám mennyi lehetőség lakozik benne, ha hajlandóak vagyunk megtanulni, hogyan lehet elengedni a belénk nevelt félelmet a betegségekkel kapcsolatban.

Az első lépés, hogy hajlandók vagyunk felvállalni a felelősséget magunkért, életmódunkért, gondolkodásmódunkért és az ezek által elkövetett hibákért, nyitottá kell válnunk a fejlődésre változtatásra. Amikor kezünkbe vesszük a sorsunk lehetőségek tömkelege nyílik meg előttünk.

Utolsó hiányosság, amit meg szeretnék említeni a hierarchia.

Attól, hogy valaki orvos lesz (és már mondtam, minden tiszteletem a munkáé, amit ebbe belefektetnek) nem válik mindentudóvá és mindenhatóvá. Attól, hogy fehérköpenyt visel valaki még nem ismeri jobban az életünket és lelkivilágunkat, mint mi, nem áll hatalmában eldönteni egy betegség kimenetelét. Saját életünkért, gyógyulásunkért és nem gyógyulásunkért is MI vagyunk a felelősek, az orvosok, ápolók, egészségügyi szakemberek, természetgyógyászok nem gyógyítanak, csak eszközök, segítenek a gyógyuláshoz vezető úton:

• irányt mutatnak
• eszközöket és tudást adnak a kezünkbe, amivel javíthatunk az életvitelünkön

Azzal kapcsolatban, hogy használjuk-e ezeket az eszközöket, megfogadjuk-e a tanácsokat MI hozzuk meg a döntést. Ahhoz, hogy ezt a szakemberek is elismerjék, kell a hivatástudat és az alázat, aminek sajnos túl gyakran csak a hiányával lehet találkozni. A felelősségvállalás pedig túl gyakran hiányossága a pácienseknek, hisz annyival könnyebb mást hibáztatni, a saját problémánk létrehozásában játszott szerepünk felvállalása helyett.